„Óvd, becsüld, szeresd!“

,,Óvd, Becsüld, Szeresd!”- ez  a

három szó hangzik el az Aknaszlatinai Bolyai János Középiskolában nap mint nap, hiszen a diákok egy új iskolát tudhatnak magukénak. Iskolánk hosszú múltra tekint vissza. Rögös volt az út idáig.

Az iskola újjáépült, a folyosók tágasabbak, az osztályok szebbek, és minden otthonias.

Az iskolához hozzáépítettek egy szép, nagy sporttermet, ahol a gyerekek kedvükre ugrálhatnak, illetve egy új, modern konyhát és étkezőt, ahol a gyerekek finom ebédeket ehetnek.

Az iskola felújítása 2018-ben kezdődött. Nagy munka vette kezdetét, amiből mára egy csoda valósult meg.

Megkérdeztük Mitru Kornélia alsós tanárnőt, hogy:

-Melyik változás tetszik a legjobban?

-Minden megváltozott! Minden tetszik...de hát a pálmát viszi az alsó emeleten a kibővített folyosó, ahol nem kell többé egymásba ütközni, ahol öröm nézni, ahogy a gyerekek önfeledten kiadják a gőzt egy-egy nehéz óra után. És hát itt nem említem az étkezdét és a tornatermet, mert az nem változás, végeredmény, az új. Egy valóra vált álom.

-Milyen a felújított iskolánkban órát vezetni, tanítani?

-Én a Bolyai János Középiskolát mindig is második otthonomnak tekintettem. Akkor is imádtam ide jönni, amikor kopottak voltak a falak, a cipőm sarka eltűnt a padló repedéseiben és sorolhatnám. De most, amikor belépek a kapun úgy érzem, hogy ettől nagyobb ajándék nem lehet, minthogy ilyen környezetben, ilyen körülmények között csinálhatja az ember azt amit szeret, azokkal akiket szeret.

Minden szeglet, minden zeg-zúg azt súgja ,,itt vagyok, tied vagyok, gyere ide és dolgozz, tanulj, használj ki, vigyázz rám”. Ha ezt a hangot halljuk, akkor nyertesek vagyunk, mert büszkén elmondhatjuk, hogy nekünk van a legjobb, legszebb munkahelyünk, iskolánk a világon.

-Mit gondol, mennyivel és mivel jobb most tanítani, mint azokban az időkben amikor Ön az iskolában tanult?

-Szerintem tanítani mindig is jó volt, akkor is, most is annak, aki abban örömét leli ebben. De a kérdés úgy hangzik, hogy azt az időt kell összehasonlítanom a jelennel, amikor én tanultam.

Amikor én tanultam nem volt digitális tábla, nem volt internetelérhetőség, nem volt fénymásoló, és még sorolhatnám...ezeket nélkülözve mégis tanáraink megtanítottak mindenre, amire csak kellett... Most egyszerűbb, jóval egyszerűbb, de mégsem könnyű, sőt. De ha arra kell kitérnem, hogy a feltételeket össze sem lehet hasonlítani akkor ez nyilvánvaló. Vadonatúj bútorzat, világos tantermek, visszafogott stílus, hát persze hogy van különbség. Jó, kiváltság ilyen környezetben tanulni és dolgozni!

-Mit gondol, hogy viszonyulnak a gyerekek az új hozzáépített étkezdéhez és tornateremhez?

-Hát azt hiszem erre a választ azokban az üdvrivalgásokban kell keresni, ami kihallatszik a tágas, ablakokon, miközben bent folyik a tornaóra... Az a tornaóra, amely sokszor esőben, hidegben, sárban az udvaron bonyolódott le, jobbhíján...,immár minden

lehetőség adott sportolni szerető generáció kineveléséhez. Az étkezdét pedig máris elképzelem, ahogy a szépen megterített asztaloknál, világos, otthonias környezetben ül a sok kis csemete és jó étvággyal fogyasszák együtt, közösen, kényelmesen a finom ebédet... Mindezt, mindkét létesítményt nagyon hiányoltuk és vártuk, és most megvan, a miénk és nagyon-nagyon fogunk vigyázni rá!

-Ha ön tervezte volna az iskola újjáépítését, mit változtatott volna rajta?

-Nem is tudok belegondolni mélyebben-e kérdés lényegébe...Nem vagyok tervező, és így a végeredményt látva, semmit de semmit sem képzelek el másképpen. Szakértelem, rutin, ötletesség és fantázia volt ide belefektetve, mivel, újat, teremtettek. Le a kalappal a tervezők előtt, és ezt bűn lenne megváltoztatni.

Egy csodálatos iskolában, csodálatos tanárokkal, csodálatos tanulni!

Erdei Vanda

9.osztály

Kezdődik az iskola

Az idén iskolánk 20 elsős előtt nyitotta meg kapuit, 11 lány és 9 kisfiú számára. A gyermekek egy felújított, modern iskolába érkeztek. Az osztályt Bíró Ágnes tanárnő vette szárnyai alá. Minél tovább annál kevesebb az esélyünk és jogunk, hogy magyar nyelven tanulhassunk. Idén azonban sikerült kiharcolnunk, hogy gyermekeink anyanyelvükön tanulhassanak.

A vírus rendkívüli helyzete miatt, az első csengő nem hagyományos módon lett megünnepelve. A tanítás is újféle szabályok között zajlik. A gyerekeknek szájmaszkot kell viselniük, órák előtt pedig kézfertőtlenítőt kell használniuk. A gyermekek szeptember 21-től az iskolánk új ebédlőjében finom ebédben részesülnek. Számunkra nagy büszkeség az, hogy ilyen nagy mennyiségű szülő bízta az iskolánkra a legnagyobb kincsét – a gyermekét. Ez a generáció az iskolánk jövője, és reményünk arra, hogy a magyarság megmarad Aknaszlatinán, és a létszáma csak nőni fog.

Iskolánk tanárai mindent elkövetnek majd, hogy segítsék a gyerekeket, az akadályok leküzdésében, és a tananyag magas színvonalú elsajátításában.

Sikerekben gazdag tanulást kívánunk a gyermekeknek, türelmet és kitartást a szülőknek. 

Grebenár Nenszi

9. osztály

Szerkesztői levél

Nagy múltra tekint vissza iskolánk újsága. A Bolyai János Középiskolában évekkel ezelőtt már volt iskolaújság. Hosszú évek után most úgy döntöttünk, hogy ezt újjá élesztjük, és ismét beindítjuk a Bolyai Naplót.

Újságunk havonta fog megjelenni, és az aktuális eseményekről fog beszámolni. Rólatok szól, kedves diákok. Olvassátok, vigyétek haza, mutassátok meg szüleiteknek, nagyszüleiteknek, akik régen talán szintén bolyaisok voltak. Bizonyára szívesen olvasnának arról, mit történik mostanában iskolánkban.

Forgassátok lapjait, olvassátok hasábjait büszkén, örömmel.

A jövő kezdete!

“Amit teszünk cask egy csepp a tengerben.

A nélkül a csepp nélkül azonban

Sekelyebb volna a tenger.”

(Teréz anya)

Minden felcseperedő diák életében eljön egyszer az a pillanat, amikor el kell gondolkodnia azon, hogy mihez is szeretne kezdeni, kivé szeretne válni a jövőben. Nem könnyű feladat, de a mi osztályunk megbírkózott vele.

Tekintsünk vissza egy kicsit a múltba.

Első osztályba menet, szüleink kezét elengedve és ezáltal tanárnőnk kezét megfogva, beléptünk iskolánk ajtaján. Akkor még nem tudtuk, sőt nem is értettük, hogy mi vár ránk 11 év múlva. Teltek, múltak az évek, hónapok, hetek és fejünket felkapva, arra lettünk figyelmesek, hogy az iskola nem csak a játékról szól, hanem a jövőnk megkönnyítéséről és szebbétevéséről.

 Az osztályunk 12 diákból állt, közülünk 11 ember tette le az érettségi vizsgát, volt akinek jól sikerült és persze volt akinek kevésbé, de mind a 11-en túl estünk rajta. Mindezek után következett a jelenkezések benyújtása különböző felsőfokú intézményekbe. Sikeresen felvettek midenkit az általa választott intézménybe.

Márcenyuk Eleonóra: II. Rákoczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola diákja. Nappali képzésen tanul számvitel és adóügyet, levelezőin pedig magyar nyelv és irodalom szakot. Sikeres könyvelő szeretne lenni a jövőben.

Gresinyec Karolina: II. Rákoczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola diákja. Nappali képzésen angol nyelv szakot tanul, levelezőin pedig turisztikát. Az angol világnyelv, ismerete, tudása rendkívül hasznos, rengeteg lehetőséget tár fel az ember előtt. Karolina a jövőben ezeket a lehetőséget szeretné majd kihasználni.

Bilustyuk Manuella: II. Rákoczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola számvitelt és adóügy szakára nyert sikeres felvételt.

Budnyik Ivett: A középiskola elvégzése után tánciskolába szeretett volna tanulni. Hosszas gondolkodás után azonban úgy döntött, hogy inkább külföldön vállal munkát.

Sroff Szebasztián: A középiskola elvégzése után dolgozni kezdett. Jövőre szeretne felvételizni a Péterfalvai – II. Rákoczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola Egán Ede Szakképzési Centrumába.

Strempel Zsófia: A Nagydobronyi – II. Rákoczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola Egán Ede Szakképzési Centrum diákja. Nappali képzésen tanul kozmetikát. A jövőben sikeres kozmetikussá szeretne válni.

Regykin Erik: A középiskola elvégzése után kiköltözött szüleivel Magyarországra. Jelenleg dolgozik, de nagy álma, hogy autószerelő lehessen. A COVID-19 miatti változások és csúszások folytán későn kapta meg az érettségi bizonyítványt, és nem tudott időbe felvételizni. De nem adja fel, jövőre mindenképp megpróbál beiratkozni egy autószerelőket képző intézménybe

Bodnár Vivien a középiskola elvégzése után kiköltözött szüleivel külföldre.

Vrázsgyák Szebasztián: a középiskola után munkába állt. Később tanulmányait autószerelőként szeretné folytatni.

Kovács Ilona jelenleg manikűrösként dolgozik.

Sroff Beatrix: A középiskola elvégzése után nem tudta eldönteni, hogy hol szeretné folytatni tanulmányait.

Görög Leonárd: A Péterfalvi- ll Rákoczi Ferenc Kárpátaljai Főiskola Egán Ede Szakképzési Centrum tanulója. Nappali képzésen tanul heggesztői szakmát.

Mindenkinek az élete a saját kezében van. Az életben mindenki maga dönti el, hogy mivé, kivé válik. Mi már mindig is leszünk valakik – bolyaisok – és ezt sose feledjük, büszkén gondolunk vissza a bolyais évekre. Most új kihívásokkal kell megküzdenünk, de bátran állunk elébe.